Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Ormos Mária történész 85 éves

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Ormos Mária Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a 20. századi magyar és egyetemes történelem kutatója október 1-jén lesz nyolcvanöt éves.

Debrecenben született, a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) történelem-magyar szakán - egyéves budapesti kitérővel - 1952-ben szerzett tanári diplomát, s az intézményben tanársegédi állást kapott. 1953-tól a Szegedi Tudományegyetem tanársegédje, majd adjunktusa volt, innen 1957-ben fegyelmivel távolították el. Ezután egy évig a Magyar Országos Levéltárban segédmunkásként dolgozott, majd általános iskolában tanított. 1960-tól az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének felelős szerkesztője, 1963 és 1984 között a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1982-től tanított a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, 1984-től egyetemi tanárként, 1984 és 1992 között az intézmény rektora, 1996 és 2000 között a Bölcsészettudományi Kar megbízott dékánja volt, 2000 óta professor emerita Pécsett.

1968-ban védte meg a történettudományok kandidátusi, 1980-ban akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémiának 1987-től levelező, 1993 óta rendes tagja, a párizsi Európai Művészeti és Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. 2002 és 2005 között ő volt az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának elnöke, s volt a Századok című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának elnöke is.

1951-ben lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába, melynek 1956-os megszűnéséig tagja volt. Az utódpárt Magyar Szocialista Munkáspártba 1969-ben lépett be, 1988-ban a Központi Bizottság, 1989-ben a Politikai Intéző Bizottság tagjává választották. 1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapító tagja volt, az 1990-es országgyűlési választáson az MSZP országos listájáról szerzett mandátumot, de az év szeptemberében erről lemondott, szavai szerint azért, mert rá kellett jönnie, hogy alkalmatlan a napi politikai munkára.

"A történelem magunk mögött hagyott árnyék" - jellemezte tudományterületét a történész, akinek fő kutatási területe a 20. századi magyar és egyetemes történelem, különös hangsúllyal az európai szélsőjobboldal történetére. Részletesen elemezte a nemzetközi kapcsolatokat, a világháborúkat lezáró szerződéseket, a diktatúrák szerkezetét, működésmódját, a diktátorok személyiségének összetett voltát, az eszmetörténet kérdéseit.

A történelem, a kultúra és az egyén sokrétű összefüggése érdekli, eszmetörténeti kutatásaiban annak bemutatására törekszik, hogy az eszmékből mi és hogyan valósult meg a gyakorlatban. Hitvallása, hogy az ember nem létezhet múltja nélkül, de a múlt, az események teljesen hű rekonstrukciója lehetetlen. A történész a legjobb esetben is csak hozzávetőleges mását adhatja annak, ami megtörtént, a múlt e hozzávetőleges felvázolása azonban megteremtheti a jelen, vagyis magunk megértésének esélyeit. Műveiben szívós oknyomozó, forrásfeltáró munkával, alapos levéltári kutatások után rajzol képet a vizsgált korszakról. Mintegy 350 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből harmincnál is több könyv, monográfia és több mint húsz könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar, francia, német és angol nyelven adja közre.

Tudományos munkássága kezdetén Franciaország 20. század eleji történetét kutatta, később több monográfiában foglalkozott Adolf Hitler és Benito Mussolini életével, a Trianont követő magyarországi történelemmel. Ismert munkái: Merénylet Marseille-ben, Padovától Trianonig, Mussolini, Nácizmus-fasizmus, Hitler, Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós I-II., Hitler élete és kora, A történelem és a történettudományok, A történelem vonatán, Magyarország a két világháború korában 1914-1945, Közép-Európa - Volt? Van? Lesz? (e kötetben Közép-Európa fogalmának 19-20. századi történelmi változásait elemzi), Németország története a 20. században, Politikai eszmék, politikai gyakorlatok a 20-21. században.

Munkáságát 1984-ben Akadémiai Díjjal, 1995-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. Ugyancsak 1995-ben vehette át a Széchenyi-díjat a 20. századi magyar és egyetemes történelem kutatása terén kifejtett munkásságáért, a felsőoktatásban betöltött szerepéért. 1996-ban Pécs díszpolgára lett, 2001-ben Pulitzer-emlékdíjat és Deák Ferenc-díjat kapott. 2003-ban lett a Hazám-díj és az Arany János-díj, 2004-ben a Grastyán-díj birtokosa. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést 2008-ban nyert el, abban az évben lett a XIII. kerület díszpolgára is. 2009-ben a Húszéves a Köztársaság Díjat, 2010-ben Radnóti Miklós antirasszista díjat kapott.