Okosrádió

Meghallgatom Élő adás

Zsoldos Attila: nem gondolnák, milyen lehetőségek vannak még a magyar középkor kutatásában

Okosrádió

Meghallgatom Élő adás
  • Legfrissebb hírek
  • Közlekedési hírek
  • Időjárásjelentés
  • Orvosmeteorológia
  • Sporthírek
  • Gazdasági hírek
Nemrég Zsoldos Attila akadémikus, történész lett a Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok osztályának vezetője. Az utánpótlás fontosságáról, az oktatásról, a természettudományok és a bölcsészet viszonyáról valamint a középkor-kutatás perspektíváiról is beszélgettünk az InfoRádió Szigma - a holnap világa című műsorában.

Több, önálló tudományterületet fog össze az MTA ezen osztálya. Melyek ezek?

- Ide tartozik az osztály nevét adó filozófia és történettudomány mellett a régészet, a művészettörténet, a pszichológia, a neveléstudomány és az ókortörténet.

Az oktatási rendszer most inkább a műszaki, természettudományi területek felé terelné a diákokat. Hol van most a bölcsészettudomány helye?

- Valóban van egy ilyen tendencia. Minket egyáltalán nem zavarna, ha többen jelentkeznének természettudományos és műszaki képzésekre, ugyanakkor a bölcsészettudományi képzések őrzik töretlen népszerűségüket, nem látjuk a csökkenés veszélyét. Talán - de lehet, hogy tévedek - az lehet ennek a népszerűségnek, illetve a másik oldalról a népszerűtlenségnek, az egyik, részbeni magyarázata, hogy

a természettudományok arra adnak választ, hogy milyen a világ, a bölcsészettudományok pedig inkább arra, hogy miért ilyen.

Talán a gyerekeket jobban érdekli a miért-kérdés. Azt azért nem mondhatnám, hogy az utóbbi időszak oktatási változásai nem érintették a bölcsészettudományokat is, hol kedvezően, hol kedvezőtlenül. Tapasztaljuk mi is azt - amit egyébként a természet- és élettudományokkal foglalkozó kollégáink is -, hogy

a tudományos utánpótlás-neveléssel intenzíven foglalkoznunk kell.

Ebben nincs ellentét az akadémia és az egyetemek között, hiszen az akadémia maga is 80%-ban egyetem, ha magukra az akadémikusokra vagy az akadémia doktoraira gondolok. Létkérdés egyrészt az, hogy megfelelő számban és színvonalon álljon rendelkezésre tudományos utánpótlás, amely nemzetközi szinten is ütőképes lehet.

Jelenleg milyen kiemelkedő humán kutatási projektek folynak a Magyar Tudományos Akadémián?

- Leginkább a Lendület kutatócsoportokat említhetném. A Lendület program az MTA egyik kiemelt és kiemelkedő vállalkozása. Az utóbbi években a közmondásos kezdeti nehézségek után a bölcsészettudományok is kezdik kivívni a maguk helyét a Lendület programon belül, és ezért számos figyelemreméltó kutatási program indult el, amelyek a legváltozatosabb témákban folytatnak igen színvonalas kutatásokat.

A későlatin nyelvészettől kezdve a magyar Szent Korona új és legújabb kori történelmén át a középkori gazdaságtörténet soha nem látott intenzitású kutatásával bezárólag.

Tavaly és idén is mód nyílt arra, hogy új bölcsészettudományi Lendület-csoportok induljanak el olyan témákban, mint a családnak mint társadalmi egységnek a történeti változásaihoz kapcsolódó kérdéskörök vizsgálata, vagy például a bronzkori Európa régészetileg megfogható mobilitási kérdései. Sokszínű kutatási projektcsoport ez, a bennük résztvevő kutatók nemzetközi színtéren is megállják a helyüket, így

a magyar bölcsészettudomány egyfajta nagyköveteinek is tekinthetők.

Erős publikációs tevékenységet is folytatnak, és minden kutatócsoport nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a tevékenységük ne csak a szakma képviselői számára legyen látható, hanem az érdeklődő nagyközönség is hozzáférhessen az új kutatási eredményekhez élvezhető és befogadható formában.

Ön történész, középkorkutató. Ha ezt a területet nézzük, így a 21. században tudhatunk-e meg újat a középkorról?

- Igen, mindig tudhatunk meg újat. Egyrészt azért, mert bár a magyar középkor forrásai a számokat tekintve nem növekszenek olyan dinamikusan, mint ahogyan mi szeretnénk - és nem is várható ebben a kérdésben változás. Mindazonáltal

a kérdések, amelyeket ezeknek a forrásoknak fel tudunk tenni, jóval sokrétűbbek ma már, mint mondjuk évtizedekkel vagy száz évvel ezelőtt.

Másrészt hiába van egy levéltári anyag a levéltárban, ha ahhoz nem sokan nyúltak hozzá. Vannak a magyar középkor történetének olyan időszakai, amelyek nyugodtan nevezhetők - a szónak nem az erkölcsi értelmében - sötét középkornak. Azért sötétek ezek a korszakok, mert a kutatás még nem világította meg őket.

Sokáig ennek számított a Jagelló-kor,

ahol az utóbbi években azonban intenzív kutatások folynak jelentős eredmények születtek eddig is és várhatók is még a továbbiakban. Például épp az előbb említett gazdaságtörténeti Lendület kutatócsoport folytat jelentős erőfeszítéseket ebben az irányban.

Másfelől ott vannak például - senki nem gondolná - Nagy Lajos korának az okleveles forrásai,

amelyek jelentős részben feltáratlanok még, és ennek megfelelően a korszak kutatása sem áll azon a szinten, mint ahol indokolt lenne. Már éppen egy, az Akadémia által támogatott medievisztikai kutatócsoport dolgozik azon, hogy a helyzet minél előbb megváltozzék és ezek a források kutathatóvá váljanak. Azt mondhatom tehát, hogy aki manapság a középkor kutatására adja a fejét, nem fognak témahiányban szenvedni. Vannak is szép számmal fiatalok, olyanok, akik fejlődését a magamfajta öregedőben lévő rókának csupa öröm nézni, mert nagyszerű dolgokra is képesek.